Munka

 

Képzés
Írta: Kökény Rita

Ezeken az oldalakon szeretnék foglalkozni ebünk képzésével, mert ez minden kutyának szó szerint akár az életben maradáshoz lehet szükséges. Nem beszélek az életüket kertben kezdő, azt ott befejező, és onnan soha ki nem lépő kutyákról, ez szintén nem e honlap témája...

A "Szuszi suli" témái között alapfokon, minden kutyára kötelezően, megtalálható a szocializáció vagy nevelés, majd - aki erre időt és energiát hajlandó fordítani - a képzés. Kicsit más a labradorok és a goldenek képzése, de erre majd igyekszünk kitérni.

 

Munkakutya nem születik - hanem "csinálják"!

Bármilyen jó genetikai háttérrel rendelkezik is retrieverünk (ha mázlink van), adottságait nekünk kell kifejlesztenünk és ösztöneit kontrollált közös tevékenységgé alakítani. Ha komolyan akarunk kutyázni, akkor egy alapszintű versenyre sem tudunk e nélkül elmenni, a vadászaton való részvételről pedig ne is álmodjunk!

 

Mikor kezdjük?

Sajnos általában akkor kérdezik ezt a képzéssel foglalkozni kívánó gazdik, amikor a kutyus már 6 hónapos vagy idősebb, és értékes hónapokat vesztegettek el! Legalábbis szerintem, ugyanis a kiképzők között két nézet uralkodik.

Az ’angolosok’ (és a lusták) azt mondják, hogy hadd legyen a kölyöknek gyerekkora, azzal csak tönkretesszük a leendő vadászebet, ha túl korán kezdenek el foglalkozni vele. 8-12 hónapos koráig csak játsszon a többi kutyával, húzgálja a rongyot, és egyáltalán, ne csináljunk vele semmit, ha lehet, ne is dobjunk neki egyetlen apporttárgyat se. Így marad a kutya feje ’tiszta’. Sajnos, ilyen módszerrel képzett és eredményes kutyát eddig csak Ausztriában láttam, de ők több generációra visszatekintő munkakutya tenyészetekből származó ebek, akik genetikailag már sok mindent magukban hordoznak (például fel sem merül, hogy nem apportíroznak, vagy nem fogják meg a vadat).

Ezzel szemben az amerikai módszer szerint a kölyökkel rögtön el kell kezdenek foglalkozni, amint megtanulta a nevét. Az első lépés a szocializáció, a házirend megtanulása, de szinte ezzel egyidejűleg kezdődik a képzés is. Én e rendszer híve vagyok, egy elismert és eredményes osztrák vadászkutyás nézetét osztom, aki szerint a vadon élő kölykök is tanulnak megszületésüktől kezdve. Ha úgy foglalkozunk a kölyökkel, mint azt az anyja tenné, játékosan tudjuk tanítani, rávezetni dolgokra. Ráadásul mennyivel könnyebb dolgunk lesz később, ha a kölyök megtanul tanulni, koncentrálni, és 10-12 hónapos korában már nem azzal kell vesződnünk, hogy figyeljen ránk és mindarra, ami körülötte történik!

 

Fegyelmezés vagy munka?

A másik vitatéma, hogy melyikkel kezdjük: a fegyelmező vagy a munka képzéssel. Ha a fegyelmezővel kezdjük, esetleg elvesszük a kölyök munkakedvét, ha a munkát erőltetjük, később nehéz lesz a kutyát “megfogni”, azaz kontroll alá vonni. Én magam (számos kutyás barátommal egyetemben) egyszerre foglalkozom mindkettővel. Arra kell ügyelni, hogy 8-10 hónapos koráig a kutyus igazi kölyök, nem szabad semmilyen módon kényszeríteni, egyszerűen csak nem szabad engedni, hogy hibázzon. Ezt nagyon nehéz kivitelezni: amikor a kölyökkel foglalkozunk, 100%-ig rá kell koncentrálnunk. Ha ezt valami miatt nem tudjuk megtenni, fáradtak, ingerültek, vagy türelmetlenek vagyunk, inkább a séta hosszabb és a képzés rövidebb, vagy inkább hagyjuk is ki aznapra. Egyetlen hibázás hosszú hetek munkáját döntheti romba!

Ne hagyjuk hibázni a kölyköt! Ha ezt betartjuk, csak a helyes magatartásformákat tanulja meg, a rosszakra rá sem jön. Pl. a kölyöknek csak 12-14 hetes koráig dobáltam úgy apporttárgyakat, hogy szabadon kergethette azokat. Ezután először csak letérdeltem hozzá, átfogtam a mellkasát, és csak parancsszóra (FOGJAD CSAK) engedtem elindulni az eldobott tárgy után. Amikor már megtanult leülni, akkor leültettem, de még mindig nem pórázzal akadályoztam meg az elfutásban, hanem a mellkasánál átfogva tartottam magam mellett vagy előtt. 4-4,5 hónapos kora körül a póráz segítségével leültettem és dobás előtt még megerősítésképpen adtam egy ÜL parancsszót. Ha a dobás közben el akart indulni a dummy után, egy kis pórázrántással egyidejűleg meg is akadályoztam az elfutásban, vissza is ültettem, esetenként még egyszer rászóltam, hogy ÜL. Mivel soha nem rohanhatott el parancsszó nélkül (nem adtam lehetőséget a hibázásra), 6 hónapos korára már egészen stabil lett. Mégsem veszem le még róla a pórázt, hanem a végét leeresztem a földre és rátaposok, mert egy kölyöknél még bármikor feloldódhat a gátlás. Ezt csak a formális fegyelmező tréning után fogom megtenni, amikor a stabilitás már 150%-os lesz. Ha a teljes tanulási folyamat során ezt a módszert alkalmazzuk, sok kellemetlenségtől és “vívástól” kíméljük meg magunkat.

Mivel a módszerben semmilyen testi fenyítés nincs, a kölyök munkakedve semmivel sem lett kisebb, csak a kívánt keretek közé illeszkedett. Ha már korán hozzászoktatjuk ehhez a kölyköt, később semmiféle problémát nem fog okozni neki, hogy hatalmas lelkesedéssel, de kontroll alatt dolgozzon.

 

Dummy vagy vad?

Ez a következő, tulajdonképpen teljesen értelmetlen, vitatéma; a ’vagy’ teljesen értelmezhetetlen a két szó között. A vadászat iránt elkötelezett képzők azt mondják, hogy vadászkutya csak vaddal dolgozik, a dummyt játéknak veszi, ezért aztán vaddal kell tanítani neki a feladatokat. Már amelyik kutya ilyen! Az én Artúromnak vasalót vagy csavarkulcsot is dobálgathatok, azt csak egy kicsivel kevesebb lelkesedéssel hozza vissza, mint a kacsát. Az igazán jó apportkutya az elhozásért és a munkáért magáért dolgozik, nem pedig a vad miatt. Viszont egy kölyökkutyát, amelyikben még sokkal erősebbek a természetes ösztönök (vadászat, táplálékszerzés), kevesebb a tanult gátlás, sokkal nehezebb vaddal tanítani a helyes apportírozásra, a stabilitásra, mint dummyval. Másrészt vadászszezonon kívül szinte lehetetlen vadhoz jutni, nyáron egy nap alatt megbüdösödik a dög, a fadarabokra kötözött szárnyat illetve nyúlszőrt pedig minden értelmesebb kutya egy kategóriába sorolja a dummyval. Dummynak nevezzük azt az erős vászonból varrt, speciális anyaggal kitömött 200-500 gr-os zsákocskát, amivel kutyáinkat tanítjuk. Ausztriában 2000 Ft körüli áron beszerezhető bármelyik komoly kutyás boltban, de a célnak megfelelnek az itthon beszerezhető apporttárgyak is. Amit még a dummyról tudni kell lásd a képzési eszközök-nél.

A dummyval rendezett versenyekről, az ún. Workingtest-ekről is teljesen félreértelmezett történetek keringenek magyar kutyás körökben. Általában azok a vadászok terjesztik ezeket, akik még csak nem is láttak egyetlen ilyen versenyt sem. Én egy Workingtest-et (WT) végignéztem 2001 tavaszán (egy órás videofelvételt készítettem a feladatokról), számos WT-n részt vettem és csak azt mondhatom, hogy nagyon komoly és szép versenyek ezek, büszke vagyok rá, hogy mindkét kutyám szépen megoldotta a feladatokat és szép eredményeket értek el. Remek gyakorlási lehetőség a vadászszezonon kívül, és a nyugati világban komoly rangja van egy-egy WT-nek!

Vadat lehet mutatni a kutyának már kis korában is, de ügyelni kell rá, hogy ne kezdje el enni, rágcsálni, széttépni, behozatni pedig akkor kezdjük el vele, amikor már elég nagy a kölyök, hogy helyesen fogja meg a vadat. Egyetlen, genetikailag megfelelő származású kutyának sem volt még problémája abból, ha egy éves kora előtt nem gyakorolhatott vaddal!

 

Mit tegyünk, ha két kutyát szeretnénk?

Két kölyköt egyszerre képezni egyszerűen lehetetlenség, ha valaki napi 8 órás munkahelyen dolgozik, ezért ezt alaposan fontoljuk meg! Idősebb kutya mellé 4-5 éves kora körül érdemes kölyköt venni; ekkorra az idősebb kutya már minden fontosabb alapelemet megtanult, tulajdonképpen csak fenn kell tartanunk a képzettségi szintjét, esetleg kicsit csiszolni rajta. Ehhez egy héten egy alkalom elegendő, a többi napot pedig a kölyök képzésével tölthetjük. A képzés alatt a kölyökkel teljesen külön foglalkozzunk, de ügyeljünk arra, hogy “öreg” kutyánkat se hanyagoljuk el, nehogy lelkibeteg legyen! Én egyik nap az egyikkel, másik nap a másikkal mentem sétálni, 10-15 perc gyakorlás beiktatásával. Együtt nem engedtem soha a mezőn szaladgálni őket, mert sajnos Artúrnak van egy kellemetlen szokása, nagyon messzire elszalad, és nem szerettem volna, ha ezt a kölyök megtanulja tőle. Erre is nagyon ügyeljünk: a kölyök ne tanulhassa el a rossz szokásokat az idősebb kutyától!

Vigyáznunk kell arra is, nehogy a kölyök jobban kötődjön a másik kutyához, mint hozzánk, mert ez később komoly akadály lehet a kiképzésben és a versenyzésben/vadászatban is, elveszítheti önállóságát. A komoly kiképzők többsége azt mondja, hogy ha tehetjük, válasszuk külön kutyáinkat a nap nagyobbik részében, hazaérkezésünk után következzen a séta és a képzés, majd rövid játék a két kutya között, vacsora, és újabb szétválasztás. Hétvégeken elmehetünk kirándulni más kutyásokkal, ahol kölykünk elsajátíthatja a szükséges szocializációs szabályokat idegen kutyákkal szemben.

 

 

Copyright © MLRE Created by Ancsus 2014