Munka

 

Alapelvek
Írta: Kökény Rita

A retriever munka - a fegyelmen túl - alapvetően az alábbi tevékenységekből áll: jelöléses elhozás, elhozás irányítással, légszimatos keresés, vonszalékmunka. A vízi munka tulajdonképpen csak nehézsége miatt képvisel önálló kategóriát. Alapelv, hogy amíg a kutya szárazföldön nem végzi tökéletesen a feladatot, ne kezdjük el azt vízben gyakorolni, mert ott nem áll módunkban korrigálni! Kevesebbet is tudunk egy kezdő kutyának segíteni a vízben, mint egy erdei-mezei munkánál.

Amit ezeken az oldalakon leírunk, és amit a kiképzők mondanak, az a teljes kutyaállományhoz képest csak töredék tapasztalatokon alapul - bármilyen régen kutyázik is valaki, bármikor szembekerülhet olyan problémával, amit az adott kutyánál nem tud megoldani. Minden kutya egy külön egyéniség, ezért a gazdának meg kell tanulnia "olvasni" a kutyáját, ki kell ismernie annak egyéniségét, szokásait, gyengéit, erősségeit és ennek megfelelően alakítania képzési módszereit, a képzés felépítését. Meg kell tanulnunk kommunikálni kutyánkkal, hogy eredményesen együttműködhessünk.

Legyünk türelmesek! A kutya nem érti meg türelmetlenségünket, ha igazságtalanul büntetjük, hónapok munkáját söpörhetjük el néhány ingerült pillanat miatt. Először mindig győződjünk meg arról, hogy a kutya érti-e, amit kérünk tőle, tesz-e erőfeszítést, hogy megoldja a feladatot, vagy szándékosan ellenkezik. Büntetni csak ekkor szabad, sőt, ekkor kell is! 

A büntetés kutyától és hibától is függ. Néha elég egy határozott NEM, vagy MIT CSINÁLSZ?!, vagy egy haragos morgás (bizony, ebből sokat értenek a kutyák, próbáljuk ki!). Máskor egy erőteljesebb pórázrántás, esetleg súlyosabb esetben legyintés vagy fenéken billentés, kölyöknek erős büntetés a nyakbőrénél történő megrázás-cibálás. Érzékenyebb kutyánál gyakran egy csúnya pillantás felér egy domináns kan kutya földre döntésével, sőt! Vigyázzunk az érzékeny kutyákkal, mert hamar megsértődnek és ha ezt követően folyton engesztelni próbáljuk, hamar kihasználja gyengeségünket és ő fog zsarolni bennünket!

Nagyon fontos a kutya megdícsérése, ha valamit jól csinál! A feladat végzése közben bíztassuk és a jól elvégzett feladat végén alaposan dicsérjük meg, szóval és simogatással is! Minél nehezebb a feladat, annál lelkesebben dicsérjük, akár nagy hűhót is csaphatunk egy jól megoldott nehéz feladat után. Minél idősebb a kutya, annál kevesebbet dicsérgetjük, akkor a munka maga a jutalom, esetleg egy halk "Jól van"-nal, vagy "Ügyes"-sel nyugtázhatunk egy szép megoldást! A lassúbb, kevesebb kedvvel dolgozó kutyákat hangosabban és széles, nagy simogatásokkal lelkesítjük, a hevesebb vérmérsékletűt halkan, nyugodt simogatással nyugtatjuk le a feladat után. Rossz feladatmegoldásnál soha nem dicsérjük meg a kutyát ("nem azt csinálta, amit kértem, de legalább visszajött"), nem is szidjuk meg utána az ebet, mert ezt nem érti, hanem a feladat megoldása közben korrigálunk. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a kölyök kézbe apportíroz, soha nem akkor dicsérjük meg, amikor elvesszük tőle a tárgyat, hanem amikor még fogja - nehogy azt higgye, hogy az eleresztést díjazzuk!

Legyünk következetesek és határozottak. A kutya az ismétlésekből tanul, tehát egy adott feladatra mindig ugyanazt a parancsszót és mozdulatokat használjuk, beszéljünk nagyon keveset, a parancsszavak legyenek rövidek, határozottak. Legjobb, ha veszünk egy kutyasípot, akkor esélyünk sincs rá, hogy monológokat mondjunk ebünknek, hiszen tele van a szánk... A NEM mindig nem legyen, az igen pedig igen. Ha csak egy kicsit rosszalkodik, az nem lehet enyhe NEM. A fiatal kutya csak a fekete és fehér helyzeteket érti - nem tudja kiszámolni, hogy ma hányadik ÜL-nél veszítjük el a türelmünket. Ezért aztán mindjárt az első parancsszónál követeljük meg a végrehajtást, így nem adunk módot rá, hogy kipróbáljon bennünket.

A képzés eredményességének négy meghatározó tényezője a képző tehetsége és tapasztalatai, az alkalmazott módszer, a ráfordított idő és erőfeszítés, valamint a rendelkezésre álló körülmények (földrajzi környezet, rendelkezésre álló eszközök, vad, segítők). Ha valamelyikből kevés van, a másik kettő ellensúlyozhatja bizonyos mértékig!

Szerezzünk minél több tapasztalatot! Nézzük meg más kutyások képzési módszereit, olvassunk szakirodalmat, menjünk el versenyekre, ismerkedjünk meg eredményes munkakutyásokkal és beszélgessünk velük a kutyával való munkájukról, kérjünk tanácsot, ha problémánk van! A sok összegyűjtött információból könnyebb kialakítani a számunkra és kutyánk számára is megfelelő módszereket és számos trükköt tanulhatunk el!

Csak azt higgyük el, amit látunk! Ha egy kutya munkája igazolni látszik gazdája módszerét, akkor azt már felvehetjük tapasztalataink közé. Aki legendákat mesél saját bombabiztos képzési módszereiről és szuper kutyáiról, de látni még egyet sem láttunk közülük munka közben, azt hallgassuk meg, és váljunk el barátságban tőle...

Ha valóban belefogunk kutyánk képzésébe, a családtagokat is vegyük rá, hogy segítsék munkánkat! Amit mi nem engedünk meg a kutyának, ők se tegyék, mert egyrészt aláássák tekintélyünket, másrészt a kutya nem tudja magát mihez tartani.

A napi tréninget mindig kipihent kutyával kezdjük meg. Előtte ne játsszon órákig a gyerekekkel, más kutyákkal, mert lehet, hogy fizikailag még teljesen fitt lesz, de koncentrálni már nem fog tudni! A játékot, kimerítő túrát hagyjuk a képzés utánra.

Kölyökkutyával mindig egyedül gyakoroljunk! A másik kutyát addig tegyük be az autóba, vagy ha nyugodt, fektessük el valahol, hogy ne zavarja a kölyök koncentrálását, ne szedje el előle az apportot!

A napi képzési idő több rövid részből álljon, lazító periódusokkal. Képzés előtt mindig engedjük meg a kutyának, hogy elvégezze a dolgát, kilazítsa magát az otthoni fekvés után (ez kb. 5-10 perc). Ezután jön az első gyakorlási rész (5-10 perc) majd ismét 5-10 perc lazítás. Ismét 5-10 perc gyakorlás következik, majd levezető séta. Kölyöknek, valamint meleg időben, főleg kevéssé energikus kutyáknak, ennél kevesebb is elég, "pörgős" ebeknek és télen beiktathatunk még 5-10 percnyi gyakorlást. Váltogassuk a feladatokat, ne untassuk a kutyát fél órán keresztül ugyanazzal a gyakorlattal, mert csak egyre többet fog hibázni. 

Minden egyes nap képzési feladatait meg kell tervezni az előző napok, hetek munkája alapján és a képzés végeztével ki kell értékelni az aznapi feladatokat és azok megoldását - kutyánk hibázásait és saját melléfogásainkat (ez a nehezebb!). Ennek alapján építhető fel ill. módosítható a következő napok, hetek munkája. Fokozottan áll ez akkor, ha versenykutyát kívánunk képezni: itt csak szilárd alapokra lehet építkezni és lassabban is lehet haladni, mint mondjuk egy vadászkutya kiképzésénél.

Ha egy feladat túl nehéz a kutyának, ne erőltessük, de ne is engedjünk a követelményből - inkább könnyítsünk a feladaton. A képzést minden alkalommal pozitív élménnyel zárjuk a kutya számára, egy olyan gyakorlattal, mely biztosan sikert hoz számára.

Tartsunk egyensúlyt a képzés során! Ha az egyik típusú feladatot túl sokat gyakoroljuk, az a másik rovására megy (pl. irányítás - légszimatos keresés: az egyik teljes kontrollt, a másik önálló munkát kíván).

Végül egy "mintaséta": 

  1. szaladgálás, dolga-végzés (5-10 perc)
  2. irányítási gyakorlat segítővel (5-10 perc)
  3. szaladgálás, gyakori irányváltásokkal (5 perc)
  4. egyes, vagy kettős jelölés (5-10 perc)
  5. stabilitási gyakorlat segítővel (5 perc)
  6. légszimatos keresés előzőleg eldugott dummyk után - levezetésnek (5 perc)
  7. séta pórázon, "lábhoz" gyakorlatok (10 perc)
  8. levezető séta, kontroll alatt, esetleg játék más kutyákkal. 
     
Összesen: 40-55 perc, időnktől, kedvünktől függően, és ne feledjük, hogy ennyi közös foglalatosságra még a kertben tartott kutyáknak is szükségük van!

 

 

 

Copyright © MLRE Created by Ancsus 2014